Amelie Nimphaea: Rózsa nincsen tövis nélkül

Lelkem rózsakertje bimbóba borult,
Égő tűzrózsák lángolnak...
Szemembe nézel, melybe tövis szorult,
Felém nyúlsz s kihúzod...
Szemem most már tiszta, mint az óceán,
Melletted nem eshet bajom...
Tövises tested add nekem, engedd, vigyázzak reád!
Engedd, hogy kihúzzam egyenként,
Fájni fog tudom...
Megéri szenvedni a szeretetért,
Békére lelsz az út végén...
S ha majd testeden a hegek is begyógyulnak,
Együtt merülünk az óceán mélyére...
Egymáséi leszünk, s Istennek meggyónjuk azt.