Gyorsan elillan, de többször visszatér.
Ilyen vagy nekem, örök érzés,
Mely lángol bennem örökké.
Ha velem vagy, ha nem,
Mindig velem vagy a fejemben.
Érző szívek a miénk,
Féltő gondolat, mi soha véget nem ér.
Soha nem hagynálak el, de az biztos, és nem álmunk,
Mert az örök szerelem lángja él bennünk.
Azért vagy szellő a számomra,
Mert néha előjön a keserűség, majd újra a szerelem feltámad.
Újra él és szorosabban fűz hozzád a szerelem,
Mert te vagy a mindenem.
Így érzem és élem napjaimat,
Ha nem vagyok veled, gondolataimban.
Meglehet, hogy jó az együttlét, de néha,
De jól tudod, egyszer eljön majd az óra.
Mikor rájössz, neked is kell egy barát,
Akire számíthatsz és szüksége van rád.
Ez igaz és valós érzés,
Mégis bennem van mindig a féltés.
Kapkodó remegés fut át a testeden,
Egyre nagyobb sebet ejt a szerelem.
Nem gyógyul sőt, mindig fájdalmasabb a fekély,
Szívedben vágyakozás és gyötrő szenvedély.
Két igéző tüzelő szempár,
Egy férfias vonalú, édes száj.
Büszke és hideg viselkedés mögött
Látom és érzem a szerelem ördögöt.
Célba talált Ámor nyila, ahogy kilőtte épp.
Az az igéző szempár megzavarta lelkem békéjét.
Két, tüzesen igéző, álmomban is kísértő szempár,
Mindig rád gondolok most már.
A szerelem furcsa érzés, mely mindent felkavar,
Akár egy tócsát a hirtelen jött vihar.
Mint a villám, úgy csap beléd az érzés,
Megválaszolatlanul kering az agyadban ezernyi kérdés.
Mi ez az egész, mi oly nagyon felkavar?
Sötét felhő borul az égre, mely minden fényt eltakar.
Mit tehetsz, hisz magad sem tudod, mit akarsz,
Elég egy mozdulat, és az állóvízből vihart kavarsz.
Megértelek mindenben és hiszem,
Hogy a boldogság újra megtalál és kevés a véletlen!
Én ezt gondolom és szívem mélyén érzem évek óta,
Hogy ez nem csak kaland, több annál, boldogabb!
0 Megjegyzések