Harmatból és fűből fonlak össze, zöldkövű alak.
Mohatest lesz majd gömbölyű vállad,
ízeid egy-egy nyírfaág, zafírból lesz a szád.
Térdeid ezüstös fűlabdák,
kulcscsontod öble könnyet gyűjtő kád.
És hogy tudjanak enni kezedből az állatok –
tenyeredből zöldillatú tálat formálok.
Arcod vízhullám lesz, ha megfogom,
úszó lapuleveleken fekszem majd hátadon.
Melled bolt lesz, fenyőleveles mennybolt, ég,
tarkód borostyánoszlopon nyugvó fedél.
Könyököd ringó hajód evezőlapátja,
sűrű avarba növő langyos lábfejed alatta.
Ezüsthálós harmatcseppekből lesz szemed, fogad,
-és még azt is tudom, testvéreid hogy hívjanak.
Könnyű páraágból fonok még fűzpántot csuklód köré,
melybe belefűzöm magamat, hogy melletted legyek örökké.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések