A tél meleg fényeket rebegtet,
hideg széllel játszadozik a nyár.
Összezavarva, helyed nem leled,
elmehetsz, hisz már senki se vár.
Oly tespedt és üres ez a város:
ásítanak a jól ismert utcák.
Annyira mások lettek az álmok!
Másként zokognak a kivert kutyák.
Másképp égnek a ködben a fények,
mik mögötted lassan elmaradnak.
Gyere el, ha nem bírod a szíved,
ha társnak utadon engem akarsz!
S akkor majd keresünk új érzést,
új álmokat, új szívet, új szálat.
Ha megtaláljuk, az utak szélén,
vigasztaljuk az árva kutyákat...
hideg széllel játszadozik a nyár.
Összezavarva, helyed nem leled,
elmehetsz, hisz már senki se vár.
Oly tespedt és üres ez a város:
ásítanak a jól ismert utcák.
Annyira mások lettek az álmok!
Másként zokognak a kivert kutyák.
Másképp égnek a ködben a fények,
mik mögötted lassan elmaradnak.
Gyere el, ha nem bírod a szíved,
ha társnak utadon engem akarsz!
S akkor majd keresünk új érzést,
új álmokat, új szívet, új szálat.
Ha megtaláljuk, az utak szélén,
vigasztaljuk az árva kutyákat...
0 Megjegyzések