Szokolay Zoltán: Agy

A posztaczéli célkereszt

talált ma rám. Ki érted ezt,

e tájon bennszülött lehetsz,

de szabad már soha.

Ha jámbor lélek száll a földbe itt,

tapsol, visong a régi-új elit,

s egy boldog brávót még utánaint

irgalmas gyilkosa.

Precíz a nagyhatalmi gép,

a célkeresztes tar pribék

nem véti el költők szivét,

akármennyit kilő.

Lehet más, mondja, bármi más lehet,

lesz áltatás az altatás helyett,

látás helyett meg itt a látlelet,

vakkútba hullt idő.

A posztaczéli cél ma pang:

pár mandátumnyi ócska rang,

dezinformációs harang

és kocsmaismeret.

Csupán titkos visszfénye nő,

így rendelkezhet éppen ő

a minden agyban ott levő

anandamid felett.