I.
azonképpen itt e földön
jegyzetfüzet mintabörtön
sorok drótjában az áram
őrtorony a miatyánkban
lélekfogytig ugyanabban
menetelve szakadatlan
védő vádolt vádló védett
és továbbszáll az ítélet
örökli majd lányom fiam
unokáim mindannyian
írva lesz a nagykönyvekben
amit el sem követhettem
II.
kifosztott áldozat
kering a tűz körül
reménye nem maradt
hiába üdvözül
ereje semmi már
párját nem éri el
attól a széltől száll
amit a láng lehel
mázsányi test se más
csak lepkényi korom
színlelt feltámadás
hogy kié nem tudom
III.
nem én halok meg itt
talán inkább önök
a szende mindenség
kívánkozik belém
sem kőre koppant fej
sem eltűnődő szív
szederjes szájszegély
nem kényszerítheti
hogy nincs mi érdemes
s fiam indulj tovább
hagyd itt e rothadó
apádat és hazád
nem én halok meg itt
talán inkább önök
tetszettünk volna bár
a forradalmat is
ahogy az írva van
kilencszázvalahány
gyötrelmes tavaszán
a puszta kéz kevés
valami cselt mutass
de álltunk szeppenők
a mikrofon előtt
és ömlött ránk a szenny
tetszettünk volna bár
a várótermi fényt
s a csípős húgyszagot
örök katarzissá
emelni akkor ott
ne háborogj fiam
nem voltunk annyian
mi mindig kevesen
mi elegen sosem
a vers is épp csak így
segít hogy élni higgy
ha már nem is leszek
csak felkanyargott füst
kertvégi kis halom
te még maradj ha tudsz
neked jut alkalom
a boncmester kezét
lefoghatod akár
talán egy percre is
és visszaszökhetek
magamnak mondani
a számon vaslakat
mit szétfeszítenek
az utolsó szavak
tetszhettem volna úgy
tetszhettem volna így
tetszettem volna ezt
tetszettem volna azt
írhatnék verseket
lehetnék tetszhalott
feküdnék ébren itt
két téridő között
de menni célszerűbb
tisztább irgalmasabb
mint tudni bárkinek
eltitkolt vétkeit
nem én halok meg itt
talán inkább önök
akik kitüntetik
mosolygó gyilkosom
IV.
ajtót kell nyitnod majd nekik
bólintasz köszönés helyett
az ott a teste vihetik
jól bírja már az ütleget
közszolgálatban rajzanak
selyemnyakkendős döglegyek
mi történt ötven év alatt
hány szétrúgott vagy tönkre tett
fejet felejt a publikum
az elgyávult emlékezet
demokrata statárium
ezt csak a gyilkos úszta meg
most ellenőrzi tar pribék
gépemen nincsenek jelek
se szubtrópus se sarkvidék
már élni nem kínál helyet
nem várhat rám se föld se ég
magam is így rendelkezek
az ott a testem hadd vigyék
égesd el minden versemet
0 Megjegyzések