Koszban nyomorban cigaretta csikként,
Ülök a konyhában kopott hamutartóban,
Hangod megtisztítja a lelkem,
Semmim sincs már, de te fogod a kezem.
Konzervből árad felém az egészséges élet,
Hideg víz ölel át, de szívem mégis forrón énekel tovább.
Én élek!
Szakadt ruha, száraz bőr,
Így fest minket az utcára a nap.
Kívülről egy régi fénykép,
de benne él száz év emlék,
ami már rég elszakadt.
Az élet szökés tincseibe beleszövődik a nap.
Fény gyullad szemembe az ég fellángol szívembe.
Földön fekszem hullámat rágják a bogarak, de a lelkem szabad.
0 Megjegyzések