Lelked sohasem pihen.
Arcodon görnyed az értelem.
Körmöd fekete mint az ég,
Mikor életed munkába lép.
Szavaid némák.
Mégis fülemben csengenek,
mert látom Fáradt Tekinteted.
Sírni nemszoktál, de néha nevetsz.
A nap kiszívta belölled a szeretetet.
Átölelni nincs erőd, de én érzem a karod.
Látom az érzést mi felém sompolyog.
Ketté tört fatörzs az erdőben.
Ott fekszik mesztelen magában.
Hiába locsolom, hiába ölelem.
Sírok feletted , Fáradt Tekintet.
0 Megjegyzések