Keletről felkelvén a Nap,
reményre lelt a pillanat.
Mosoly köszönti gyermekét,
más fénnyel virradt ránk az ég!
Eljött közénk az ezred év,
szívünk előre néz, tekint!
Mit adtak elmúlt századok,
építsünk rá hazát, mi most!
Csak jót, a szépet, emberit,
nem légvárat mely elvakít.
Hit, hűség, álljon kő kövön,
s ne mossa el a vízözön!
Talapzatán egy jel legyen,
reménysugár az életen!
Egyetlen mondatot üzen:
„Az Isten nélkül elveszem!”
Hisz békét bennem Ő teremt,
elűzvén tán a végzetet.
Fájdalmak gyásza sem temet,
lelkedre bízván lelkemet!
0 Megjegyzések