Nézem ahogy a víz hömpölyög tova,
karján ringatóz lelkem sóhaja.
Sodorja áradás csendben lefelé,
még árva szívem is megjajdul belé!
A parton állok és visszarévedek,
mennyit jártam itt mint kócos kisgyerek.
Bodrog hűs folyó s szerelmek városa,
bölcső vagy Te rég, a szellem otthona!
Emlékképeid én őrzöm szüntelen,
mint könyvek lapjain hős történelem.
Patak büszke vára, Zemplén ékköve,
tűnt idők, korok, szép délceg hírnöke.
Fölötted az ég kék fénnyel felragyog,
századok hitét elveszni nem hagyod.
Sziklakő a vártán oly szilárd -e Híd,
mely dicsőt, jelennel eggyé összehív!
0 Megjegyzések