Az én szülőfalumat Gyulajt hatalmas erdő veszi körül, legalábbis gyermekszemmel mindig úgy láttam. Abban a hatalmas erdőben nagyon sokat barangoltunk, gyűjtögettünk szüleimmel, nagyszüleimmel, szamócát, gombát, saját részre, zsíros gubacsot pedig eladásra, melyből aztán kikerült az új cipő, vagy ruhaanyag. Barangolásaink alkalmával sokszor láttunk őzikét, nyulat, szarvast, sőt gyakran a kicsiny csíkos malacait terelgető vaddisznót is.
Akkor még nem kellett félni az erdőben, ma igen bátor ember mer csak egyedül sétálgatni nem erdőben, csak a parkban is. Az erdő egy szép fekvésű részén, amerre gyakran jártunk édesapámmal, lovas kocsival a határba, laktak a kiskúti cigányok. Ott volt egy gémeskút, onnét szoktuk venni a napi elfoglaltsághoz szükséges vizet. Az ott lakó cigányok teknővájó és kosárfonók voltak, mindegyiküket személyesen ismertük. Nem kellett félni tőlük nem bántottak senkit. Naponta bejártak a faluba, reggelente érkeztek és mindenhova bekiabáltak, hogy van e valami munka lehet-e valamit segíteni. Volt ahol fát vágtak, ásóztak, tyúkólakat pucoltak. Ilyenkór, szinte együtt volt a cigánycsalád. Az asszony letelepedett az udvaron 3-4 gyerekkel, a legkisebb egy kisteknőbe volt belekötőzve, ha éhes lett az anyja megszoptatta és aludhatott tovább. Mire este lett tele tarisznyával indultak haza az erdőbe. Sok esetben mikor mentünk haza a szüleimmel késő este, mikor márt a csillagok is fenn voltak, a kiskúti kunyhók mellett elhaladva a szabadban tűz világított az asszonyok főzték a paprikás krumplit, vagy a sült paprikát. A gyerekek meg énekelve táncoltak a tűz körül. Mire hazaértünk a nagymama nekünk is megfőzte a vacsorát, én pedig tele élménnyel meséltem a napközben látott érdekességeket. Olyan igazán békés és jó volt akkor egy gyerek élete. Egyik évben cserkészek érkeztek a falunkba, letáboroztak az erdő egyik faluhoz közel eső részén. 30-40-en lehettek 17-18 éves fiúk. Nagyon rendesek voltak, udvariasak. Bejártak a faluba élelmiszert vásárolni. Minden este ének és zeneszó hallatszott az erdő felöl. Mielőtt továbbmentek volna, kihirdették a faluban, hogy műsort adnak, és mindenkit szeretettel várnak, viszont szívesen elfogadnak krumplit, tojást, babot, csirkét, zöldséget. Talán az egész falu kivonult akkor este az erdőbe. Én is mentem a nagymamával és a testvéremmel. Mivel sötét volt, mindenki viharlámpát tartva vonult az előadás helyszínére. Mentünk az erdei ösvényen egymás után, és a látvány olyan volt, mint ha a csillagok lejöttek volna a földre. Gyönyörű holdvilágos este volt mikor oda értünk. Leültettek bennünket pokrócokra és mi gyerekek izgatottan vártuk, hogy mi is fog történni. Nagyon szép műsort adtak énekeltek, táncoltak, versek hangzottak el, egy kis színdarabot is előadtak. Az előadás után volt nagy tábortűz is, mely bevilágította az egész tisztást. Hazafele menet mindenki vidám volt, énekeltünk mi is, és úgy este 11 óra körül értünk haza, tele élménnyel és fáradsággal. A mai gyerekekre már nincs idejük, se türelmük a szülőknek, le vannak terhelve a kenyérkereset gondjával.
Sajnos a mai gyerekeknek nagyon kevés természet közeli élményük van. A televízió a számítógép kiszorította a természetbe tett kirándulások örömét. Ezért örülök annak, hogy községünkben is újra működnek a cserkészek és az oda járó fiatalok talán visszakapnak valamit abból a természet közeli életből melyben annak idején nekünk volt részünk.
0 Megjegyzések