Mikor eljön a tavasz és nekem a legszebb hónapja a május, előtűnnek gyermekkorom nekem nagyon gyönyörű és soha el nem felejthető májusfái. A szép gyulaji erdőből kaptam a legszebb májusfákat.
Május elseje előtt már több héttel azon tanakodtunk barátnőimmel, hogy ki kap májusfát és kitől. A fiuk ezt nagy titokban tartották és annak vittek májusfát, aki a szívükhöz legközelebb állt. Már napokkal előbb kinézték az erdőben azt a szép egyenes fenyőfát, melyet szívűk kedveltjének szántak, és lovas kocsival május elseje előtti délután csoportosan kivonultak az erdőbe, hogy éjjel a faluba szállíthassák. Az éjszaka leple alatt pedig felállították a szép fát a kedves udvarában, vagy a kapu mellé ásták le.
Reggel felébredek és kinézve az ablakon, meglátom a fámat amit én kaptam, kiszalagozva, virágokkal díszítve áll az udvarunkban. Hogy mikor és ki hozta oda csak később tudtam meg. Az éjszaka csendes volt, még az idegeneket nem szívelő, sokat ugató Bodri kutyánk se, vakkantott egyet se. Persze mert ismerősök voltak a fiuk. A két szomszéd fiú Feri és Jancsi leptek meg engem a számomra legszebb májusfával. Az utcánkban mely elég hosszú volt mind a nyolc barátnőm kapott májusfát. Úgy, hogy a fiúk kitettek magukért, égész éjjel dolgoztak. Az én gyerekkoromba a fiúk tisztelték és becsülték a lányokat. Május utolsó vasárnapján került sor a májusfa kitáncolására. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a összehívtuk a lányismerőseinket, velük jöttek az udvarlóik, és a májusfát állító fiuk a barátaikkal. Hozták magukkal a jól harmonikáló Marci bácsit. Lehettünk vagy harmincan. És elkezdődött a májusfa kitáncolása. Olyan hangulat volt mintha lakodalom lett volna. Volt többféle sütemény, rétes, fánk, bor, sör. Összejöttek szomszéd asszonyok is akik segítettek a vendégek fogadásában. Elkezdődött a tánc az éneklés. Marci bátyánk húzta a harmonikát, sokszor annyira, hogy azt hittük széthúzza. Majd elkezdte énekelni: „Réten, réten, sej a szép gyulaji réten, elveszett a zsebre való késem”. Mikor egyik helyen kivették a fát, mentünk tovább. Sötét lett mire kitáncoltuk a nyolc darab májusfát.
Este már minden lány a maga májusfát vivő udvarlójával jelent meg kéz a kézbe a bálba, én a szomszéd Jancsival, és itt eldőlt már, hogy ki kinek a párja lesz a későbbiekben. Nagyon sokszor abban az időben, egy életen át.
0 Megjegyzések