Altatnak a korházban,
Távolobbak a hangok,
S elnémul a műtő zajok,
S verésem megáll szép halkan.
Nem érzed halálodban,
S megérzed az istent,
Felülről látod testedet,
De nem akarsz maradni materiálodban.
Meglátod majd a partot,
Érzel egy fényt,
Vissza fordulsz az úton.
Szemed nyitva majd felkélsz,
S gondok közt búsongsz,
Majd nevetve örülsz az életednek.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések