Mielőtt a nap nyugovóra tér,
bekopog a holdnak ébredj fel testvér,
tereld ki az égre a fényes csillagokat,
az ember sötétben nem járhat.
Így megy ez már sok-sok ezer éve,
a vén hold tereli a nyáját gyönyörködve benne,
bárhogyan is félti bárhogyan is óvja,
mindig meghal egy-egy s a vén hold megsiratja.
Születik helyette sok százmillió
az amelyik elment nem pótolható.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések