Befagyott már a tó karácsony idején,
nem repkednek madarak a vizén.
Pajkos gyerekhad siklik rajta már,
fehérbe borult az egész táj.
Piciny házikók sárga fénye,
költözik szívünk melegébe.
Világít,mint esthajnal csillag,
mutatva utat,hogy villan.
Lámpása a testnek s léleknek,
útmutató a fényeknek.
Ez az emberek öröme,
meg az Urunk Ünnepe.
Lángja maradjon meg örökre,
de még legalább jövőre.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések