Juhász Erika: Egy szeretetkapcsolat…

I.rész.

Emlékszel még,mikor megláttuk egymást,
rögtön felismertük a hazát.
A hazát,mely egymásban van,
mely életünkre bélyeget rak.
Tele voltál szeretettel,
kedvességgel,tisztelettel.
Már akkor éreztem mit gondolsz,
és hogy mit hordozol.
Hordozod a másik lelkem,
ezt nem látja szemem.
Azt hitted mást látok,
pedig hozzád kiáltok.
Nyúltam érted a végtelenbe,
bebúrkolóztál lelkedbe.
Mikor elmentél a belsőm lángra kélt,
a rezgésünk valamit újraélt.
Aztán új esélyt adtál,
árván nem hagytál.
De mikor újra eljött a pillanat,
nagyon örültünk egymásnak.
Megállt az idő mikor egymást néztük,
hosszasan a másikat szemléltük.
Aztán felemelkedett lelkünk,
mi fények körforgásába merült.
Jött egy köd,mi mámorossá tett minket,
úsztunk a boldogság tüzében.
Azóta is tűz árad belőled,
mikor meglátlak előre.
Nem lehet ezt az érzést leírni,
olyan mint örömódák harsonák szója.
Olyan mintha nem itt lennénk,
talán a tenger végtelen csendjén.
Felemelkedett állapotba jutottunk,
hol lelkünkkel találkoztunk.
Belső örömnél több ez,mint szív érezhet,
Vagy bárki mást egy életen át szerethet.
Ebben az eufórikus érzésben fürödtünk,
így nem támadt űr közöttünk.
Átvesszük egymás érzéseit,
mint a tenger a hullámait.
Nagy utat teszünk még meg,
mielőtt lelkünk egybekel.

II.rész

Hosszú volt a vándorlásunk,
mire egymásra találtunk.
Csillagtengereken át,
te is vártál valahol rám.
Sokat szenvedtünk s szenvedünk,
majd egyszer újra egyesülhetünk.
Bárcsak ne láttalak volna meg,
örök magány és hiány lesz bennem.
Felemel gyermeki lelked,
elvarázsol nyugodt lényed.
Oly tiszta vagy nekem,
kisugárzásod mindig velem.
Szeretetlángba elmerülünk,
s fényébe tovatününk.
Mindig hiányozni fogsz nekem,
soha nem fogom találni helyem.
Helyem csak veled és benned lehet,
vigyázva jelenléted.
Itt csak gondolatban tudunk egymásra vigyázni,
ezzel nincs lehetőségünk hibázni.
Elrepülünk egy másik tejútra,
ahol nem számít ha jutunk tévútra.
Mikor elvégeztük feladatainkat,
együtt élvezhetjük boldogságunkat.
De egy célért jöttünk erre a Földre,
hogy felemeljük egymást a lelkünkbe.
Sokat kell még szenvednünk,
s ez által szépülnünk.
Sose felejts el,
ha az élet bárhova sodor el.
Ha arcodon megjelenik a bánat,
örömet küldök százat.
Tarts ki addig is mindenben,
de ne olyan sok könnycseppben.
Ebben az életben még alhatunk,
s tovaszállunk ha akarunk.
Most még a világ ellentétesnek lát minket,
s bennünk nem látják meg a szépet.
Mindenkinek kell a tetszetős külső,
de mi tudjuk:nekünk fontos a belső.
Nem tudják mit csinálnak,
ezáltal sokat hibáznak.
Utunkat külön kell folytatni,
de soha el foglak feledni.
Elengedlek,mert szeretlek,
ha nem lehetek tiéd ebben az életben.
Kívánok Neked hosszú,boldog utat,
melyben lelked az igazság után kutat.
Fogadd el magad,
hogy legyen holnapod.
A holnapban majd tökéletesek leszünk,
hisz újra egyesül szellemünk.