Az éj leple alatt
Ébrednek a gondolatok,
Kelnek életre a
Szavak s mondatok.
Az éj leple alatt
Én is arról álmodom,
Hogy csodás versek
Költője vagyok.
Megnémít a
Meztelen napfény,
Így hát a sötétben
Fürdöm meg én.
A világosság meg
Nem ihlet,
S a Hold fényénél
Szavaim is jobban rímelnek.
Csendesen serceg
A toll a lapomon,
Ahogy betűimet
A sötétben leírom.
Reggelre újra néma leszek,
Ám amit papírra vetettem,
El tőlem nem veheti
Már senki sem.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések