Cziffra Andrea: Az éjszaka költője

Csak a sötétségben hallja
Versének szavát az író,
Kinek hangja néma még,
Ám betűi az éj leple alatt
Ébredeznek már.

Az éjszaka költője ő,
Gyermekeit napfényben
Sosem füröszti,
Csak a Holdnak meri
Őket megmutatni.

Betűit tán a fióknak szenteli?
Nem szenteli az senkinek,
Azt se bánja, ha verseit
Az egerek eszik meg!

Napvilágnál gondja s dolga
Végtelen temérdek,
Értelmetlen vizsgái miatt
Csöppet sem henyélhet.

Csak hajnali órán engedi
Gondolatait szerte-széjjel,
Mikor piciny odújában
Végre némaság terül el.

De azt is csak akkor teheti,
Ha hordónyi kávéját
Délután el nem
Felejti meginni.

Szavainak koffein
A keresztanyja
Szemét csak ez,
Mi nyitva tartja.

Agyában a gondolatok
Még mindig izegnek s mozognak,
Hát mikor szunnyad már el
Az istenadta?