Koszorúba fontad a kozmosz dalát.
Szokásból maradt szokatlan számodra
a harmadnapra látott, árva kanál.
Tudtad, láttad, hogy a korod mohó,
sokszor boldogan hajol túlzásokra,
akár kamasz a csúfolódásokra,
hogy parány, halandó, dacból bohó.
Utolsó rovás a számadásban.
Vásott fogaddal magadba haraptál,
majd száraz gally mód darabra hasadtál
a tolatómozdony kattogásban.
Utódok gyatra balzsama borúdra,
hogy tábládat a falakra rakják,
aztán rád aggatják a koszorúkat.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések