A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Vércseppek fröccsennek az égre,
szűkölnek a holnapok.
Kétségek ülnek bíborban
reszkető faleveleken,
fenn komor felhők
gyűlnek, s rekedten
üvölt a szél.
Valahol vércse vijjog,
s erőlködik a korongnyi lét.
Vörösbe borulnak a folyók,
gátat szaggatva őrült
rohanásban törik át a zubogót,
s nincs ami véd.
A platán rácsai
foglyul ejtették a napot.
Lángba borul az ég,
S szűkölnek a holnapok.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések