Semmi tengerében úszkál a lelkem.
Halott éltem rohan felém.
Te vagy nekem az ami nincs.
Láthatatlan bilincs, örökre fogva tart.
Boldogságom egy hulla testébe zárom.
Szomorú eső hull, öntözi fákat.
Fel sikolt, bennem a fájdalom, mikor körbe nézek!
Kisgyerekek lelkét áldozza fel a világ.
Haldoklik nem kap levegőt az Isten!
A tudat megszűnt bennem.
Végül minden értelmet nyert.
Ne, Ne lássam soha azt ami ér valamit, és elveszik.
Érzéseimet felakasztom, és elátkozom, eltemetem.
Emberek gyalázzák sírját.
Fehér kezek simogatják ősz hajam.
Anyám fiatal arca megnyugtatóan néz le rám.
Örökké tart az ami sose volt.
Lehunyom szemem. Élek.
Nem találom a kiutat.
Aki halott az még feltámadhat.
Aki él az már csak fakuló kép.
Fénylik a hulla szeme, mikor tükörbe nézek.
0 Megjegyzések