Bákai Irén: Fának gyökere, ága, fájdalmasan szép virága

Voltam csipkebokor,
Gyökértelen, száraz
levelekkel,
mégis csodás termésekkel.

Voltam fa, fiatal,
s mégis száz éves,
beburkolt a fekete köd,
a fa szíve vérzett.

Voltam megint fa gyökere,
megkapaszkodott a földbe,
koronája harsányan nevetett az égre,
belül mégis üres,
fájdalommal teli lelke.

Voltam hideg jéghegy,
a hegy csúcsán édesanyám
forró ölelése megolvasztotta
jéggé dermedt szívemet.

Fa vagyok megint,
szép zöld levelekkel,
gyógyulgató sebbel.

Fájdalmamat mosoly fedi el,
mosoly, mit arcomra festett a bánat,
az emberek azt higgyék,
nekem már semmi se fájhat.