Molnár Viktor: Barát

Barát… Hon s vér kereszteli e szót,
Mely szentségének ad mágikus passiót…
Melyért életek hulltak és még továbbiak hullnak,
S melynek hatalma vitathatatlanul nagy.

Hétköznapok emberei kergetik a jelentését,
S nem is sejtik, mily csekély esélye van létrejöttének,
Mégis megvetik krónikások értelmezését,
Melyben időt szentelnek a szó lényegének.

Az embernek sok ilyen van, de csak egy lehet igaz,
S ha nem találod, senki nem nyújthat vigaszt.
Én megleltem, mert meglelhettem,
S a kapcsolatba a lelkemet tettem.

Tisztelettel adózom, mert elfogad jónak és rossznak,
S adómat szintúgy lerovom, hisz én is elfogadom a nagy kozmosznak.
Bajban kinyújtja felém jobbját, s tartja, míg meg nem fogom,
De ha kell, én szintúgy véremmel óvom.

Számít rám, s számítok rá. Számítunk egymásra,
S ha kell, időnket adjuk egymásnak.
Ha elvinne a ló, ő megfogja a kantárt,
Tükröt tart elém, s én ugyanezt adom át…