Murvai Józsefné Veronika: Az M3 Archeopark

Alföldi rónaság, mit is ír az újság?
Mit akarnak tenni, talán felszabdalják?
Régészek, kutatók jönnek-mennek, ásnak,
Őseink nyomára, vajon hol találnak?

Földhordók és munkagépek,
Égig érő homok hegyek.
Mi lesz ebből én Istenem?
Megvalósul a múlt nekem?

Szülőföldem határában építkezés folyt javában,
Időkapu, Archeopark, vajon e név mit is takart?

Polgár városnak peremén csodálattal bámultam én
Földből kinőtt vályogházak, nádfedéllel, zsúpfedéssel,
Kicsi ablak- s ajtó réssel.

Amikor belépek ide e házakba
Agyagpadló fogad, szépen felmázolva.
A falakon pedig hímzett a falvédő
Régi idők illata száll, gyermekkort idéző.

Disznótor hangulat lengi be e fészket,
A sózó fateknő, a zsírsütő üsttel,
Kásafőző edény, s minden mi ehhez kell.

Lóca az asztalnál, vendégekre várva,
Petróleumlámpa álldogál magában.
Szövőszék, eszváta és csepű tiloló
Ezekkel készült a szőtt, s font takaró.

És a régészeknek a sok-sok munkája,
Apró cserepekből kiformált korsója,
Ajándéktárgyak is mind csuhéból fonva
Ügyes készítője rakta őket sorba.

Régészet térképe domború ív alatt
Megcsodálhatjuk ott, Ősünk hogyan haladt.

De a régi múltat tovább ne bogozzam,
Nyaraló családom kirándulni hívtam.
Elmentünk, játszottunk az Archeoparkban
Bizony szép program volt, mindent megmutattam.

A kisunokámmal itt a parkban járva,
Hegyek közt lakik ő, s idejött a drága,
Kilátótoronyba felmentek papával,
Sarkig nyílt a gyermek szeme csodálkozásában.
Ilyet ő nem látott….. ameddig a szem ellát
Autóforgalom és sok-sok elágazás.
Az M3-as pálya, s 35-ös főút, letérők, körfogók,
Fentről ez csodás volt.

Hinta is, csúszda is, mind-mind hívogatja,
A sok látnivaló el is kápráztatja.

A vízi színpadon futkos az unokám,
Nem győzzük követni, fut élmények után.

Kis tó partján pedig buzogány bólogat,
Csodálja unokám, sok ez a feladat.

Én kedves Alföldem, születésem helye
Új formát öltöttél század elejére,
Behálózva tested, mégis gyönyörű vagy
Sok látogatónak csodás élményt nyújtasz.