Oda
Ez a mocskos- szennyes világ! Előtörnek a látomásként felsejlő képzetek. Látszanak az éles fények a szemekből kicsorduló könnycseppeken és a lemenő naptáncoló fénye a szemközti ablakon. Jön egy idegen kéz, és a vágás nyomán szakadó- lüktető húsanyag marad.
Majd felhangzik a panaszos ordítás, mert érződik a közelgő hidegség. Közben egyre csak tágul a tér, és rohan előre az idő. Már látszik a hosszú alagút, kapkodnak a görcsben mozgó vérfoltos végtagok. Rátör még néhány nyugtalan forgolódás, melyet a fázós előérzet gerjeszt, míg végül leszáll a sötétség. De most felhangzik a mentő szirénája, és a távoli lábak csoszogása a földön. Ó, a nyugtató csend, az a távolodó szívdobbanás!
Boldog mély álom ideje!
Vissza
Boldog mély álom ideje! Ó, a nyugtató csend, az a távolodó szívdobbanás! De most felhangzik a mentő szirénája, és a távoli lábak csoszogása a földön. Rátör még néhány nyugtalan forgolódás, melyet a fázós előérzet gerjeszt, míg végül leszáll a sötétség. Már látszik a hosszú alagút, kapkodnak a görcsben mozgó vérfoltos végtagok. Közben egyre csak tágul a tér, és rohan előre az idő. Majd felhangzik a panaszos ordítás, mert érződik a közelgő hidegség. Jön egy idegen kéz, és a vágás nyomán szakadó-lüktető húsanyag marad. Látszanak az éles fények a szemekből kicsorduló könnycseppeken és a lemenő naptáncoló fénye a szemközti ablakon. Előtörnek a látomásként felsejlő képzetek.
Ez a mocskos- szennyes világ!
Ez a mocskos- szennyes világ! Előtörnek a látomásként felsejlő képzetek. Látszanak az éles fények a szemekből kicsorduló könnycseppeken és a lemenő naptáncoló fénye a szemközti ablakon. Jön egy idegen kéz, és a vágás nyomán szakadó- lüktető húsanyag marad.
Majd felhangzik a panaszos ordítás, mert érződik a közelgő hidegség. Közben egyre csak tágul a tér, és rohan előre az idő. Már látszik a hosszú alagút, kapkodnak a görcsben mozgó vérfoltos végtagok. Rátör még néhány nyugtalan forgolódás, melyet a fázós előérzet gerjeszt, míg végül leszáll a sötétség. De most felhangzik a mentő szirénája, és a távoli lábak csoszogása a földön. Ó, a nyugtató csend, az a távolodó szívdobbanás!
Boldog mély álom ideje!
Vissza
Boldog mély álom ideje! Ó, a nyugtató csend, az a távolodó szívdobbanás! De most felhangzik a mentő szirénája, és a távoli lábak csoszogása a földön. Rátör még néhány nyugtalan forgolódás, melyet a fázós előérzet gerjeszt, míg végül leszáll a sötétség. Már látszik a hosszú alagút, kapkodnak a görcsben mozgó vérfoltos végtagok. Közben egyre csak tágul a tér, és rohan előre az idő. Majd felhangzik a panaszos ordítás, mert érződik a közelgő hidegség. Jön egy idegen kéz, és a vágás nyomán szakadó-lüktető húsanyag marad. Látszanak az éles fények a szemekből kicsorduló könnycseppeken és a lemenő naptáncoló fénye a szemközti ablakon. Előtörnek a látomásként felsejlő képzetek.
Ez a mocskos- szennyes világ!
0 Megjegyzések