Lassan lélegzem ki a levegőt.
Tüdőmből csak úgy árad a füst.
Kicsapódik belőle a vér,
S közben körmeimmel vagdosom a levegőt.
Lassan lenyalogatom a kávés csészéről a cukrot.
Számban mardosnak,a ki nem mondott szavak.
Közben egy ritmusban lüktet bennem a bánat.
Véres sebek borítják arcomat.
Hajamat összetapasztja az igénytelenség sara,
Egy hete csak így ülök és párolgok el.
Várom, hogy felemésszen az idő,
amit egy halhatatlan mosoly örökre elragadott.
2 Megjegyzések
Le a kalappal!
Tisztelettel!
(tom).