A magyar fának dús és gazdag lombja
felaprózódó levélmiriád,
a szépségét erőszak szertebontja,
s létét csíráiban úgy menti át,
hogy sarjaira lehessen csak gondja
s ebben szerencsét hozzon majd a béke,
hogy szaporábbak legyünk, mint a gomba!
Legyünk a földnek ékes nemzedéke!
Újat tanulva leltünk otthonunkra.
Minden magyar új nyelveket tanul.
Új életünkbe szokni nem kis munka:
"Új"-ba botlottunk irgalmatlanul.
Az örök angolt nyelvünk is megunva
hivatkoztunk a jó magyar beszédre,
idéztük is társsal, könyvből, magunkba'.
Legyünk a földünk ékes nemzedéke!
Utunk ily távol ritkán ér haza!
Szülőt idézünk: apa anya nyelvét!
A Hazát így nem felejtjük soha:
nyelvünkben él a sok száz régi emlék
s idéz gyakorta nékünk drága szemlét.
Ó költőinknek szép, magyar beszéde
a lelkünkben él, mint örök jelenség!
Legyünk e földnek ékes nemzedéke!
Herceg! Prímás-tiszti hatalmad szentség,
hasson imád országunk nemzetére:
földünk elitjét magyarok jelentsék!
Legyünk világunk legjobb nemzedéke!
1 Megjegyzések