Szorongó szívünk lángra lobbanása,
melyben a rab tiprott türelme ég,
forró októberünk izgága láza
s az életünkre égetett pecsét
parancsa szórt a földön szerteszét.
Azóta milliónyi dobbanás,
szívünk magánya ver honvágyzenét:
Isten velünk és senki semmi más
Messzire sajgott izzadt életünk
magyar hírekre mindig összerándul,
a jó hírnél jobbat nem kérhetünk.
A nagy világ vált végül is hazánkul,
de szívünk kis hazánk bajára fájdul.
A trianoni körbehántolás
szigetté tett magányunk bizonyául:
Isten velünk és senki semmi más..
Minden nyelv végül egy főnyelvbe tarthat.
Új Zélandban e gyötrött kis magyar
nyelvünk elpárolog, mint könnyű harmat,
mit ébredő nap szép sziromra csal
s fel is szippantja ugyanoly hamar.
Írott emlékünk fontos számadás.
Magyar magányunk hősiségre vall!
Isten velünk és senki semmi más.
Herceg! Jutalmadat nem is remélvén
felismertünk s ez megbizonyodás.
Ajándékod poggyász, emauszi élmény:
Isten velünk és senki semmi más!
1 Megjegyzések