Téged kérlek, múzsa csókja
kiírhassam, mi szívemet nyomja
mert te mindig megértettél
oltalmazó kebledre vettél
akármekkora volt is fájdalmam
tudtam, velem vagy, s így nem vagyok magam.
Hát én most is hozzád fordulok
most, mikor vakon tapogatózok
az élet bűzlő ingoványosában
csalódva annak minden csodájában
remélve, hogy egyszer onnan kijutok
és vidámabb sorokat írhatok
Ezeknél a bús melankóliáknál
de el kell fogadni, amit kaptál
hiába, hogy szebbre, jobbra vágytál
neked csak ez jutott osztályrészül
hát légy nagy és kerekedj felül
minden egyes apróságon
és megtalálod a helyed a világon!
0 Megjegyzések