Ki vagy te, kinek szeme csillagtűz,
s szemeidet rám mereszted az éjben?
Mondd meg, ki vagy, te gyémánt-szűz,
ki túlvilági fénnyel ragyogsz a mélyben?
Ki vagy te, kinek tekintete lángoló parázs,
és ha rád nézek, szívem megég?
Ki vagy te, kinek léte tündöklő varázs,
s akitől elbújik maga az ég?
Nem tudom, ki ő, de azt igen, hogy általa
felderül magányos életem hajnala,
s megérint engem az öröm dala.
Mert minden éjjel eljön értem,
-habár ezt tőle nem kértem-
mikor behunyom fáradt szemem.
0 Megjegyzések