Albert Zsolt: Zongorista

Az első hang felszárította
az udvar mohás járóköveit,
melyek egy hete levegőért imádkoztak.

Ahogy egyre jobban kiteljesedett
és a teraszt is nyalta a fény,
az udvaron nyugalom tengere.

Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat,
derékhajlítás, törzsdöntés.
Szélvihar és csupasz árbóc.

A téglák vörösen, ordítva fogadták
az érkező hanghullámokat,
éneklő menetté válva a május akkordjain.

Az utca felőli lakásban maradt pár hang,
lassú bevezetések, gyors futamok,
ahogy szöktek a nyitott ablakon.

Hallatszott, amint a nyár kócos fejjel,
fekete fehér billentyűkön gyakorolt
a nagy nyitányra.

A pianínón minden kör végtelen,
az összes kávé, vagy teliholdnyi pohárfolt.