Vargha Gyula: A halál hidjánál

Körülöttem a tél hava pelyhez,

A föld hólepte, fehér.

Elértem a hídhoz, a melyhez

Egyszer mindenki elér.

Rozoga rossz híd, mélyen alatta

A meg-megakadt

Jégtorlatokat

Rohanó folyam árja ragadja,

Bömbölve vadul.

Odatúl

Nem látszik a part,

De a hóban a nyom

Mind, mind oda tart.

Szememet behunyom,

Ajkamat összeszorítom,

Ugy megyek által a hídon.