Megfelelni egyszer, megfelelni kétszer,
Újra meg újra támad a kényszer...
A kényszer, melyet nap mint nap érzel,
De belül önmagaddal végzel.
Elvégzed, mi terád vár,
Hogy mi lehet az?
Tán amikor mindenki elvárja, hogy mindig,
De mindig jól teljesíts,
De soha, de soha ne veszíts...
Hiába a jó nap mint nap,
Ha szíved legmélyén vagy annyira vak,
Hogy nem látod a küzdelmet,
Mely mindig, de mindig ott van...
Hogy kiben?
Vagy miben?
E világ megannyi emberében, kik szenvednek,
De ugyanakkor egy jó szót elcsennek
Az élet apró pillanataiból,
Mezők szorgalmas pillangóitól...
Meg kell hát felelned mindenkinek,
S ha nem, mi jár érte?
Gúny és pletykabeszéd,
Mondd, miről árulkodnak az elfelejtett mesék?
Arról, hogy mennyire zavaros e mai élet?
Na, akkor búcsút is inthetsz, az igazság legyen véled.
Légy az, aki vagy, érezd azt, hogy vagy valaki,
Aki a jót nagyon, de nagyon megbecsüli,
S nem lesz mássá társai miatt,
Kiknek köszönhetően nem váltság e vigasz,
Mely könnyeket csal szemedbe,
S mélyen, de mélyen gyönge lelkedbe.
Így kell hát élni az életed?
Tessék, menj hát, valósíts meg igazi képeket,
Melyek mutatni fogják a helyes utat,
Egy kiserdő mélyén pedig azt a kutat,
Ahol harmónia és béke él,
Legyen hát számodra ez a cél!
Meglásd, kivirágzik a jövő előtted,
Ne hiányozzon Isten mellőled,
Kinek légy oly hálás nap mint nap,
Ne légy buta, konok s vad,
Hisz nem erről szólnak a mindennapok,
Bár elszálltak felettem a sasok,
Melyek voltak annyira jók és okosak,
Cselekedetükkel tettek valami jogosat,
Melytől ámulatba ejtettek,
Szárnyaik csapkodásával szavakat rejtettek
el bennem,
Mondd hát... mit kéne tennem?
Tenni azért, hogy ébredjen fel az emberek tudatában mindaz,
Hogy mindenki tud olyan lenni, akár a gyep vagy gaz,
Honnan jó irányba jutni nem lehet,
Kértem s kérem a friss szelet,
Ami talán szabaddá tud majd tenni,
De a rossz ember tőled nem tud elvenni.
Ne akarj hát tökéletes lenni,
A sokaságnak megfelelni,
Hisz ettől nem leszel boldog,
Nem fognak kerülgetni a gondok.
0 Megjegyzések