Szeretnék elbújni, csendben meglapulni,
bántó, sértő szavakról semmit sem tudni.
Ne érjen hozzám katasztrófa, fájdalom,
bezárkózva dédelgessen langy nyugalom.
Elutasítom, mi durva és zavaró,
ne szórja rám a szennyet tévé, rádió.
Nem akarok látni mogorva ráncokat,
fásultan csoszogó, lepukkant srácokat.
Szunnyadó bűzcsomót lépcsőház küszöbén,
gyermekek orrnyomát kirakat üvegén.
Éjjelente kábán vadászó lányokat,
mocskos macskakövön tévelygő álmokat.
Gyógyulni vágyók várakozó listáját,
lézengő suhancok foghíjas vigyorát.
Biciklin gallyakat hurcoló didergőt,
Tizenkét évesen betépett tekergőt.
Karaktergyilkosok hajbókoló hadát,
gagyi műsorban celebek csupasz farát.
Hulladékot sodró bűzös áradatot,
törvénybe foglalt hatalmi hazugságot.
Ha fejemet balgán homokba hajtanám,
a józan ésszel biz nem lenne parolám.
Jelen dolgában lapulok, vagy mozdulok,
ezen múlik, unokák, rátok mit hagyok.
0 Megjegyzések