Közös mese
Felébredni nem akarok,
hisz akkor csak a tied vagyok.
Minden szép és oly jó akkor,
együtt fekszünk a kelő pirkadatkor.
S rám mosolyogsz, én meg terád,
hullhat akár eső is ránk.
Én szeretni foglak mindhalálig,
és követlek akár a pokol kapujáig.
Hűségemet régen neked adtam,
amikor megcsókoltál az alkonyatban.
Ha megbotlanál, fogom kezed,
s jóban, rosszban veled leszek.
Ha megcsalsz engem, belehalok,
mint szomjas rózsa elhervadok.
De ha megöntözöl szerelmeddel,
megajándékozlak szépségemmel.
Neked nyílnék csak, és senki másnak,
vörös szirmaimmal megcirógatnálak.
Mosolygó arcod nekem szép ajándék,
ennél többet már nem is kívánhatnék.
Ha azt kérdezik, téged miért szeretlek,
büszkén ezt mondom a feleletnek.
Mert benned megtaláltam másik felem,
akit nekem teremtett meg a Jó Isten.
Mi egymás nélkül mit sem érünk,
ha a másik nincs, nekünk rögtön végünk.
Szeretsz engem, és én is téged,
adjuk hát tudtára a végtelen mindenségnek.
Én a tied, s te az enyém,
nekünk már van egy közös mesénk.
0 Megjegyzések