Vihar van az ágyunkban,
A szellem sétál bennünk.
Fényből maszatfény somolyog a falon,
És te. Én és te, ketten a földön - vakon.
Szaggat. A levegő bennem.
Tüdődből átcsúszik s meg-megakad.
Legyél itt mellettem, velem már most.
Te és én a földön vakon, ez fontos.
Szép vagy, ajkadon csöppen,
Csorog a méz, szabad szellő simít.
Rossz a madárkát kalitkában látni:
Szárnyalj el, én rád akarok várni.
Ha a gyönyör eltalál,
Ha rám nézel bármikor:
Én érezlek két karom végtelen városában,
Hol a madár szabad, szárnyal, gyenge titka van.
Téged kérlek, értsd meg,
Téged látlak az álmok peremén.
Lógatom a lábam lefelé a felhők karjában,
S a csillagok lába alatt kezed s kezem összetapad.
0 Megjegyzések