Az alkony, ha csókol, s már jő a sötét éj,
Síneken poroszkálva a gondolattal, hogy ne élj,
Lángokkal körülvéve, hol tűz gyúlt fel,
S ez a tűz a szívemben nem ég el,
Széllel száguldó röpke gondolat,
Hogy megváltoztathatod sorsodat
Szabadon, az életet kockára téve,
S hegyeknek elregélve,
Messze sasként szállni,
A talajon biztosan állni,
Ezt akarom én, csak szabaddá válni.
0 Megjegyzések