Hűs, nyári szellő fodrozódik
Duna vízének tetején.
Hasonlón, mintha ezernyi
ezüst tüll bukkanna fel felszínén...
Káprázat szememnek.
Mint mikor arcodat láttam...
Ha hihetném, hogy volt
olyan, mint mikor a nyárból
a tavaszba visszavágytam.
Sarcoló murvák közt lépteim
meg-megállnak.
Az arcomba simuló szél most
a lombokba vágtat, s így hallgatva
madarak csivitelő dallamát.
Mintha érteném napjaiknak himnuszát...
Vajh`, ők tényleg igazat beszélnek?
S ha hihetnék...
Mint egyszer én is Néked...
0 Megjegyzések