Kint a tágas szabadban
Napos réten haladva,
Jókedvemet kutatva
Pitypang akadt utamba.
Félig csócsált, megtépázott,
Mégis olyan barátságos,
Mintha épp így mosolyogna
Szétszóródva darabokra.
Pont mint én is, századszorra
Semmik miatt vigyorogva.
Hibáimat félretolva,
Vágyódásnak szárnyat bontva.
Mígnem lelkes hang szól:
"Itt vagy, Csongor? Hé! Hahó!
Nézd, milyen szép az erdő,
Hogy zöldell a dombtető!"
Rápillantok harmatosan,
Bólogatok pitypangosan.
"Igen. Tényleg csodálatos.
Úgy látom, hogy varázslatos."
Mert az erdő csupa hajszál,
Dombtetőn meg kéklő nap jár.
Piros körmök, formás ruhák,
Mindenhol a szép vágy bujkál.
Látásom tán elromlott,
Holdnak lángja vakított.
Pitypangom is kacsintott,
Majd a széllel eloszlott.
0 Megjegyzések