Mi ez a nyári forróság,
A lelkiismeret szól már,
talán pokoltüze táncát
járom? Ide adja számlát!
Átok, düh erővel tüzel,
s ki tudja, honnan jő, fülel,
amit érzek érthetetlen,
és ez már emészthetetlen.
Okádja haragos tüzét,
ám belém vájja a dühét,
rejtélybe burkol életem,
elvesztél, tudd, hogy szerettem.
Őrjít fájdalmas gondolat,
iránytűm nincs, hisz fondorlat,
az izzó hamuja éget,
úgy belém öli a mérget.
Szeretet is messze kerül,
így kopogtat a megfeszült,
bolondos, átkos gondolat,
űz szeretetet, s feloldat.
Nyit páncélt, és belelövell,
őrült fájdalom, mi ölel,
magam sem tudom céljukat,
mutass fejemből kiutat!
0 Megjegyzések