Hajdu Mária: A vád

Reggel az iskola igazgatónője elmondta Gabriellának, hogy a szülők mégis feljelentést tettek ellene. Biztosította az együttérzésről, és a bizalmáról. 
Nem hisz a kisfiúnak, a tanárnő mellett áll. De sajnos a negyedikes fiú ragaszkodik az állításához, hogy Gabriella megütötte őt. A rendőrségnek ki kell vizsgálnia a történteket. Kihallgatásra bejönnek délelőtt a megyétől. Számtalan telefon jön a szülőktől is, fenyegetőznek, követelik az elbocsátását. Kész őrület! Máris ítélkeznek, pedig nem ismerik a történteket.
A tanárnő gondolkodott, hogy mi lehet az oka, a fiú állításának. Nem jutott semmire.
Aznap ügyeletes volt a kisvárosi iskola udvarán, a húszperces szünetben. Két diák összeverekedett, ezért beküldte az összes tanulót az osztálytermeikbe. Persze kiabálva, hiszen nagy volt a zsivaj. Kicsit hangosabban szólt rájuk, ennyi volt. A feljelentő fiút nem is látta. Biztos volt benne, hogy ártatlan, még véletlenül sem legyinthette meg, nemhogy szándékosan felpofozta volna. Nem értette, hogy a gyermek miért vádolja. Az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudja megvédeni magát. A gyerekek szava nem elég hozzá. Egy, legalább ötvennel szemben, nem elég! Ki fog neki hinni ezek után? Ki meri rábízni a gyermekét ilyen vádak után? Mit szól a férje? Annyira kérte, hogy mást válasszon, ne ilyen hálátlan hivatást. Olyannyira kétségbeesett, hogy nem tudta: mitévő legyen. Hiába állt mellé az iskola és a diákok, meg lesz bélyegezve. A szégyen, a meghurcolás és megaláztatás, ezek várnak csak rá! De már döntött. Elindult az autójával Budapestre.

Az autó száguldott a rakparton. A vezető nem törődve a rádudáló autókkal, sorra előzgette őket, szabálytalanul. Nem látott és nem hallott a külvilágból semmit, csak a célja lebegett a szeme előtt.
Azután még nagyobb gázt adva, belerohant az áradó Dunába. Ezért jött fel Budapestre a kisvárosból, ahol élt és dolgozott. És megcsinálta! Nagyon fegyelmezett volt, nem esett pánikba, ahogy a víz emelkedett a merülő és sodródó autóban. Türelmesen várta a halált. Így lesz ez jó.
De meglátta a műszerfalon a két kisgyerek arcát, ahogy rámosolyognak a fotóról. Megrémült! Mi lesz a gyerekeivel, ha ő elhagyja őket? Hiszen ők még nem értik! Lehet, hogy más sem. Majdnem pánikba esett. Nyugi, ha eddig nem féltél, akkor most várd meg, amíg megtelik az autó. Csak nyugi! Most még nehezedik a víz nyomása, nem lehet kinyitni az ajtót. Nemsokára kiegyenlítődik, csak nyugodtan! Mondogatta magának. Nehéz volt kivárni, de most már féltette az életét.
Sikerült! Az ajtót kinyitotta és felfelé úszott, küszködve a sodrással. De ahogy meglátták, azonnal a segítségére siettek. Így is hajszálon múlott, de sikerült!
- Mondja, maga megőrült!- kiáltották felé többen is.
- Nem! Most már nem!-
Beszállították a kórházba, de nem esett baja. Néhány óra múlva a kocsit két kilométerrel lejjebb szedték ki a Dunából, de nem érdekelte. A férje hazavitte őt, és örömmel ölelte magához a gyerekeket.
- Beszélnünk kell kicsim! – Mondta a férfi.
- Attila most ne...-
- De igen kicsim, most kell! Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy direkt csináltad, és azt is, hogy meggondoltad magad. Ugye így van édes?-
- Igen. –
- Gyere bújj hozzám és beszéljünk. Tudom, hogy nem könnyű most neked, de mi itt vagyunk neked, és szükségünk van rád. Ne tégy ilyet többé kicsikém! – A férfi átölelte reszkető feleségét.
Gabriella eldöntötte; soha többé nem futamodik meg, bátor lesz és kiáll önmagáért.

A rendőrségi vizsgálat nagyon kimerítő, de körültekintő volt. Nehezen viselte a fiatal tanárnő. A férje és az igazgatónő kiálltak mellette.
A szembesítésen a fiú elsírta magát. Gyermek pszichológust hívtak hozzá. A doktornőnek vallotta be, hogy egy családtagja bántalmazta, és ezért akart büntetni valakit. Mindegy, hogy kit, kapóra jött a tanárnő.
A feljelentést visszavonták, és bűncselekmény hiányában lezárták az ügyet. Most már a fiú családjában folyt a nyomozás a rendőrség részéről. Valakit letartóztattak, a negyedikes fiút a testvérével együtt állami gondozásba vették.
Gabriella nagyon sajnálta őket. Remélte, hogy jó nevelőszülőkhöz kerülnek.

2008. november 17.
Isaszeg
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: