Debreceni Zoltán: Magyar hazám

E föld itt a hazám, 
régóta terméketlen sivár. 
Elvándorol lassan innen minden orvos és cigány. 
De itt marad az író ki prózát verseket ír, 
mindenkit szeret és harcol a semmiért. 
Egyedül nem érzi értékesnek magát. 
Maradj, adj neki erőt, 
bíz az íróban mert az mind itt marad veled. 

Lehet barátaim nem jön jobb soha, 
ki itt él mélyen repül. 
Megússzák a vétkesek, 
s mi bűnhődünk vétlenül. 
De honfitársam akkor se szökj el, 
most itt van szükség rád nagyon. 
Légy a sötétben holdsugár, 
mutasd a jó utat annak aki minden feladott és bátorítsd fel. 
Ne fuss maradj itt, 
mert meg kell védeni akinek nincs hova. 
Legyen hajléktalan, szegény, zsidó vagy roma. 
Vagy legyen bárki más aki alól kihúzták a talajt. 
Légy kitartó, 
de ha már semmit sem tehetsz. 
Legalább sírva hangosan az ég felé nevess. 
Hadd hallja meg az isten az égbe, hogy a magyar elvándorol, 
mert nélkülözik, éhezik. 

Ha egyszer végleg el kell mennem. 
Itt kell hagynom az árnyék világot. 
A szemeimből eltűnnek örökre az élet sugarak. 
Itt hagyom nektek vigasznak a lelkemet, 
szomorú arcú magyarok. 
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: