Debreceni Zoltán: Erőszakosak az álmok

Csendes szerény szobámba ha aludni térek. 
A régi álmok szövik át a sötét néma éjszakát.
Nem sértegetnek,
nem bántanak.
Csak kísérnek a méla sötéten át.
Beszélnek rólam a múltról,beszélnek nekem rólad.
Arról amikor Szegeden megpróbáltuk hinni a semmit.
Elhagytalak, elhagytam akkor veled együtt az egész szívemet.
Talán bölcs döntés volt,
de akkor alá írtam a magány szerződését.

Azóta tanultam,tanulok egyedül élni.
Tanulom megszokni a magányt és a néma üres szobát.
Sokszor a régi álmok átszövik még ma is,
a hosszú csillagos éjszakát.
Mosolyogsz rám,fogod a kezem,
szőke hosszú hajad eltakarja arcunkat mikor a Tisza-parton megcsókolsz.
Álmomból sokszor felriadok nyúlok feléd, de csak a sűrű néma csendben kapaszkodik a kezem.
Régi álmok ne háborgassatok,
régi álmok hagyjátok el örökre a szegényes szobám.
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: