Mihály Tekla: Köszönöm

ma reggel elakadt a lélegzetem
megláttam, hogy a föld szép
sárga virágot bont rá az ég
lelkem azonban továbbra is
élettelenül szakad szét
de most nem foglalkozom ezzel
nézem a rügyező fákat
a zöldülni készülő gyepet
az ártatlan gyerekeket
nagy erdők puha szőnyegét
ahol vidám kacajjal hanyatt fekve
most sóhajtok egy nagyot:
köszönöm Istenem,
hogy még vagyok