Add tovább


Lelkes Miklós: Irodalmi Műhely (1)

BALLADA

Oly szomorú a ballada!
A főhőse meghallada.
Nagy ritka a vígballada,
amelynél végül trallala.
Van ki jobbra, más balra áll,
sok jobbra-balra dalladál,
de ritka a vígballada, -
legtöbb vég búsan ballaga.

EPIGRAMMA

Rövid kis vers - csattanóval.
Bércről zengő intelem.
Sajnos, a nép meg nem hallja
völgyi gondban, idelenn.
Rövid versért a költővel
elbánhatnak röviden.
Ha csupán megrövidítik:
még örülhet neki, - nem?!

HISTÓRIA

Ezt manapság ki írja nálunk?
Kit visz múltba ősmagyar táltos?
A történész, ki nagyobb nálad
füllentésben, kis Háry János!

ÓDA

Ünnep jött, hát tette oda.
Oda került így az óda.
Rendszerváltás? Zengett ódát,
s odatette, a nemjóját!
Tapsot kapott. Van nála ész!
Kaméleonos nagy színész...
Új rendszer, ha jönne, lóláb
bár kilógna, - inna kólát
a büfében, s zengne ódát...
Odatenné, ó, pofáját!

RAPSZÓDIA

Rapszódia? Az olyan óda:
nyugalmát kihúzták alóla.
Mennyből pokolba ugrik s onnan
vissza a vers, nagy zaklatottan.
Az élet is ilyen, de, látod,
ott még rosszabbak az arányok:
pár perc mennyet követhet nyomban
jó néhány év, égő pokolban...

SZONETT

Oroszhonban szereti Szonja,
szonettre gyakran támad szomja.
No és Vili, a Dárdarázó?
Ő volt csak nagy szonett imádó!
Én a szonettért nem rajongok:
sok kötöttség hozza a gondot.
Nekem nem kell gatyába rázó
forma, - nem vagyok Dárdarázó,
s lehet, hogy lelkem rejtett titka:
mélyén csücsül egy anarchista.

EPISZTOLA
/költői levél/

Ekképp szólt Mikes Kelemenke:
- Ma is megírtam levelem, de
Nénikémhez. Kigondolt lélek,
így nem kell boríték, se bélyeg.
Persze, vigyázok, mivel most, ha
megtudja ezt a török posta,
e levelekért máris megrótt:
„Rodostóban ír egy magyar skót,
de ebből semmi hasznunk végképp.
Azt az elképzelt nénikéjét!”

PARAINESIS
/erkölcsi intelem/

Nem tagadom: jó volt e műfaj
- egykor. Ám most már más a mű-faj.
Szájában cigarettás fűvel
újgazdag-gyerkőc autón tűz el,
majd rászokik a diszkó-drogra,
s a szegényre morog a dogja,
a bölcs pedig nagybúsan látja:
- No, ez sem Kölcsey Kálmánka!

TRAGIKOMÉDIÁK

Főhőseik komédiáznak.
Erre, később, lehet, ráfáznak.
Az életben mindez még rosszabb:
a nem-hősök is fagyoskodnak,
s habár akad nevetség benne,
kevésnek van nevetni kedve.
Nagy sírás után újra hősök
a tragédia-felelősök:
a pulpitusról mind-mind szájal.
Nézi a nép eltátott szájjal.

IDILL

Idill? Szépség, meghittség, jóság,
derű - és más finom valóság.
A költő írt, idillikusan,
s ilyenkor a családnak kuss! van.
A költő neje meg nem állta:
pénzt kért másnapra, hölgyfodrászra.
Költőnkből erre ihlet illant,
s két szeme nem idillel villant.
A gyerek meg hozott egy verset,
mit az Arany Jancsi teremtett.
Családi kör volt címe ennek,
de adott-e költőnknek enyhet?
Felordított: - Mondtam, hogy kuss van!
Most ÉN írok idillikusan!
Menjetek! Ki-ki nyugalomba:
fekete az eperfa lombja,
s én is, rátok, sötéten nézek!

S mutatott idill-ellentétet...


Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: