Lelkes Miklós: Isten

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a szertartás merev?
Hiszed: az üzletelő templomokban
megtalálhatod igaz Istened?
Ne felejtsd el, hogy sokféle az érdek.
Mindig keress érdekekhez kötött
szándékokat az álarcos világban, -
hány eszme küld megtévesztő ködöt!
Nem akarok most ujjal mutogatni
egy kis országra, ahol régi kép:
népe ma is meghamisított múlttal,
s oly gyakran dicsőíti szégyenét!
Szégyeneit. Hányat Isten nevében
követtek el! - és megbánás helyett
itt is, ott is szobrokban gőgösködnek
a múlt- és jelenbeli szégyenek.
"Ahol pap emelt szót / Ott az igazság.." -
nem érted nagy Költőd szavát ma sem,
s nem tűnődsz el: Isten nevével ajkán
hányszor lett győztes az Embertelen?
Sokféle isten és sokféle hívő..
Imádkoznak meggyötört öregek.
Kihez fordulhat már sok ezer éve,
az, kit a Világ végképp tönkretett?
Könnycseppjük csillan, bánatukat érzem,
fájdalmuk fáj, és gyakran szíven üt
tévedésük, mit rájuk kényszerített
rossz eszme, mely úrrá lett, mindenütt.

No, erről máskor.. Istenemről írok,
s töprengő keresztúton otthagyok
más isteneket múlt, s jelen világgal,
Krisztust éppen úgy, miként Allahot.
Nem gondolom egy percig sem: megérti
szavam a nép, habár nyíltság velem,
s nem tagadom, hogy ugyanazt a népet
egyszerre szeretem, - és megvetem.
Ó, bárkit elvakíthat gonosz eszme,
kifoszthatja, vérét is veheti,
s könnyét, - akkor is ott a kötelesség:
a múltjából tanulni kell neki!

Az Istenem, aki nekem parancsol
(s ha nem tetszene, akkor is muszáj
követnem): jóságos-kegyetlen Eszme,
megteremtette ember és a táj,
harcok lármája, gondolkodás csendje,
zászlót lobbantó szabad vérvörös,
érdek feletti Érdek, - egy Világé,
hol szív, s lélek érdeke kölcsönös.
Követnem kell, de imádatot nem kér,
és nem üzletel az alázatok
álszent maszkjában, szertartások lánca
sem kell neki, melytől hívők - rabok.
Oly Eszme Ő: nem fél a kétkedőktől.
Belülről szól, bíztat: - Kérdezzetek!
Ha tudja, mindig megadja a választ,
mely olykor csupán sejtésig mehet:
a Lényeg gyakran Bonyolultba rejtett,
de, ha akar, könnyebben lát a szem,
s távlataiból lelkét megmutatja
Végesben megszülető Végtelen.

Különös Isten? Szinte Hihetetlen?
Jelképeként Piros Csillag ragyog.
(Szánd el magad, és gondolkozz a múlton:
kik vágyták, hívták ezt a Csillagot?
Ők százezerszer is különbek voltak,
mint e Csillagot gúnyoló sereg,
mit kapzsiság, tudatlanság vezérelt,
rossz isten, egyre embertelenebb.)
Piros Csillag.. Meglátni benne, tisztán,
őskeresztények szárnyaló hitét,
eszméjét, - a később elferdült útnak
Éghez méltó, gyönyörű kezdetét.
Egy Költő Istene is ott van benne,
Vörösen, s másiké: Világhaza
le sohasem hulló Kelet-Csodája,
szívvágy Idő  szépséges Csillaga.
S Ötágú Csillag, emlékeket őrző.
(Ágain az égő vércseppeket
látni kell, - ámde a tettek sorát is,
mely akkor jobb világig vezetett,
s bár mindezt érdek-gyűlölet tagadja,
a tárgyilagos, józan ész felel:
- Ne üzletelj, te mohó markú kalmár,
a közös múlttal, emlékeivel!
Emlékezz, de, ott a Huszadik Század,
s úgy számolj, legyen benne Becsület,
s ne úgy, - hazudsz, mikor a hazugságtól
azt remélheted: hasznot hajt - neked!)

Kis szobámat elborítják a könyvek:
utat mutatók, utat keresők.
Nem egyben gyilkosok is szónokolnak:
meg kell vizsgálni minden volt-időt.
A tálcán almák (egy sem Édenalma,
igaz, de Kígyó is másutt sziszeg),
s halál mosolyog, de a Nincs-tükörben
Jövőben is látom Istenemet.
Néha, csak úgy, magamnak, eltűnődöm:
vállrándítók világa boldogabb?
Mi jobb érzés: lélek? Lélektelenség?
Utóbbi, mert az csak örök Anyag?
Egyesekben Lélek-parancsú Isten,
másokban csak Anyag, lélektelen,
s miért van az: szabad rabszolgád lettem,
Eszme, kétkedő-bízó Istenem?
Te sem felelhetsz mindenre, tudom, de
a Szépségben megbújt szomorúság,
- vagy csupán bánatom csal meg, ha látlak
téged, gyümölcsöt ígérő virág,
hulló szirmokkal? Végtelen utak közt
mikor győz majd a jó irányú Út,
hány forradalmat, s ellenforradalmat
rejtenek jövő eszmeháborúk?

Kételyek között mégis bizonyosság
nemlétben léted, s fénnyel telt szavad
hozza hullámok egyesült világa:
milliárd csillagtenger-pillanat.

(2013)

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: