Debreceni Zoltán: Egyszer minden véget ér

Elmúlt a nyár,
Itt van az ősz,
az elmúlás.
Sírnak a fán a falevelek,
mert el kell búcsúzni az ágaiktól,
akit igazán szeretnek.

Ha majd nekünk is,
itt lesz a vég,
arra sem lesz idő,
hogy elbúcsúzunk egymástól.
Majd tegnappá válik a ma,
és a szerelem is emlékké fakul.

Az általunk szőtt boldog szerelmet,
egy pillanat alatt elveszi tőlünk a halál.
A bánatban is és a gyászban is,
ha tovább hiszed a szerelmem
és nem torpansz meg félúton.

Eszedben jutok mindig.
Eszedbe jut ahol együtt jártunk,
sírtunk,nevettünk.
Akkor hiába halok meg,
a szívedben mindig élek,
nem leszek jeltelen.

Mikor az érzelmek vesznek,
a szívek mindent felednek.
Te mindig tarts meg engem tegnapnak,
örök szerelemnek.
A szívedben fekete gyásznak,
örökös emléknek.