METAFORA
Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!
SZIMBÓLUM
A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot képet,
hogy láthatod teljesebb testét,
lelkét a dolog lényegének.
Így lett Ugar egy Ady-versben
az elmaradott Magyarország..
Nézz körül! Mára visszanyerte
jelképként álmos Ugar-voltát,
s nem a szél: érdekek kacagnak
felette, melyek elszántották..
ALLITERÁCIÓ
Ha asztalán a liter áll
borból, - akkor alliterál:
bókol bornak, borong borral,
barátkozik bordó orral.
Mikor üres borospohár
előtte, - elbilleterál:
egyszer jobbra, egyszer balra,
/politikás középfajta/,
igazságot szólni se fél,
belőle a bor kibeszél,
s baja nem lesz, bíz’ beszélhet...
S mit beszélnek be - a népnek?
Bebeszélik a Gráciák:
dicsérhet Demokráciát!
SZINESZTÉZIA
Ha költő meglát kéket, zöldet,
s e színek csinálnak nagy lármát,
lehet: szinesztéziát képzel, -
de az is lehet: pofon vágták...
EPOSZ
/hősköltemény/
Régen másképp volt, nem kétlem én,
követte a hőst - a költemény,
de rendszert váltott mára lényeg:
hőst hoznak - a műköltemények.
Hol nem volt hős, ott máris, látod,
hősök kélnek, és mind-mind hápog:
- Apósom /vőm../, ugye, e posztra
engem jelölsz?! Egy szép eposzra
számítok! Majd győztesen zengjed
békacsázó ellenfeleknek!
Ezt-azt lábáról pénzzel vedd le,
másikra menjen sár keserve!
Fogd rája, hogy veres szakálla
vad zászlóként lengett a nyárra,
s így nem volt más, mint FŐVERESKE,
- s e posztra esze is keveske...
Apósok /vők, fiúk és szentek../,
kiket e hős rendszer teremtett!
Kél a szívemben Nagy Dicséret,
amint az új eposzra nézek.
Rájöttetek, hogy minek vívni
való csatát, mint csacska Zrínyi,
szűkös pénzen védeni várat,
miközben húsosfazék várat:
jobb egy roham, álszent-szerényen,
s győzni - a húsosfazék végen!
KÉPVERS
Sokan írnak képtelen verset,
s ritkán bár, akadnak képversek.
Van, aki a betűkkel játszik,
más meg lábával - zongorázik,
van, kinek több van egy kerékkel,
van vers, melynek többje - egy
képpel,
s vannak sznobok, agyukban péppel,
s költő, kinek éppen e pép kell...
E kis vers szerzője most lép el,
s képverset nem kér álszent képpel,
mert hülyeséget megelégel...
AFORIZMA
Velős, tömör, igaz mondás,
bölcs, de, mondom, jó előre:
bölcsessége nem számíthat
őt megértő agyvelőkre.
Giccs országban, ne tagadjuk,
a jó ízlés nagyon ritka:
vagy elröppent messzi tájra,
vagy őrzi az észkalitka.
KATARZIS
Szólt a gőgös drámaíró:
- Művem végén jön katarzis!
Megrettent a lenne-néző:
- Ó, istenkém! Nagy baj az is?!
- Az - erkölcsi megtisztulás...
- oktatta ki őt a Szerző.
Lenne-néző lenge hölggyel
lett pillantást váltó, szerző.
- Más bukásán emelkedjem?!
Más a huri, más a hurok...
- töprengett a majd-nincs-néző.
Nem tisztulok, eltisztulok!
A drámától remélt-néző
elviharzott. Hová, meddig?
Vicces-cicis, popsi-dalos,
kerek-kebles operettig!
Jót nevettem. Így csinálja
mindig e háromszín-haza:
nevel népet - operetten,
s később jön a - tragédia!
ANTOLÓGIA
Ó, ez különös könyvfia!
Benne megy víg vigyorgia.
Ó, akinek belógnia
sikerült!
...de ki mond kitológiát,
átkozós mitológiát?
Ki ment vón, s rúgta ki a láb...
s elterült!
TRILÓGIA
Ha csak egy is kilógia:
oda már a trilógia!
Ha mindhárom kilógia?
Jöhetsz, Szent Aluszógia!
GLOSSZA
/széljegyzet/
Újságíró figyel a légre:
mozog, mozogni fog? Vagy mégse?
Azt írja - és én nem is kétlem -
teszi - a Nemzet érdekében.
Jól is teszi, mert ez a nemzet
mit meg nem ért, kiket nem nemzett!
És mégis áll! Ő. Vagy a bál, - na!
Ám bármiként hal, nem lesz bálna...
Hol tartottam? Szóval, jegyeznek,
s közben Samu Bá’-val szemeznek,
így egy sem száll szembe a Széllel
globálisbál-széljegyzetével
Ám arról tán eshetne pár szó:
deklasszálódik sok glosszáló?
Ne essen! Ki Főúton grasszál
szolgáival, holnap, leglosszál,
s kimutatja egy gonosz glossza,
hogy én vagyok a falu rossza,
s azt is tudom, éppúgy, mint bárki:
széllel szemben nem jó...
/Ez kicsit natúr, de a lényeg:
szélcsendet kér némely szükséglet./
KRITIKA
Oly bírálat: ha barát írja,
szövege mennybe visz, nem sírba.
(Persze, baj lesz, ha be nem látod:
ápolni kell e barátságot!)
Ám könnyen a pokolban végzed,
ha a kritikus ellenséged.
Szavaidba szúr, tolla lándzsa.
(Tárgyilagosságot ki várna?)
S mikor a Hatalom íratja
a kritikát? Hát annak titka
egyszerű: ha dicsérőt, szépet
nem írsz róla, már egyből véged.
Szobrod (ha volt) megy a raktárba,
könyved később kéri a máglya,
barát elfut, s ott állsz a vártán
(ameddig állsz még) búsan, árván..
Ám ha szerzői nyelvnek útja
irányt vesz ama hátsó lyukra
a Hatalomnál.. Nos hát, akkor
édes körte vár, és nem vackor.
Törpe művet hatalmi érdek
mikor érdek-mércével méret,
kinyomtatott, díszbetűs látszat
törpét nevez ki - óriásnak.
FÜLSZÖVEG
Csali a könyvnek, amit róla
rányomtattak a borítóra,
hogy kedvet kapjon, aki látja,
s mindjárt megvegye olvasásra.
E fülszövegből tán kitűnhet:
jó ötlet e könyvétel-ügylet?
Gyakran nem. Fülszövegben táltos
szárnyal fel égbe, rokonához.
S a könyvben? Bámul jobbra-balra
fülét lógató szamaracska.
Ez még jobb eset, mert van másik:
vadszamár hazugul iázik
a könyvben, s annak, aki írta
pofikája nem vált át pírra..
0 Megjegyzések