Kisleány a virágos réten szökdécsel,
a Nagy meg mögötte mosolyogva lépdel.
Hirtelen a fűből fölreppen egy lepke,
igaz csodálat ül a kicsi szemekbe.
Egy igazi tündér! Örömmel kiáltja,
a csipkés szárnyak röptét mesének látja.
De ekkor - ó, minő borzalom - hogy esett?
A csöpp elbotlott, s a lepkére ráesett.
Kimondhatatlanul nagy a kicsi búja,
a tündérkét talán agyonnyomta súlya?
A Nagy megretten, mert kitör a zokogás,
a csillagszemekből árad a vízfolyás.
Ám egyszer csak a lepke szárnya megrebben,
csupán néhány pillanat, s újra felreppen.
A szomorú arcok egyből felderülnek,
s nem patakzanak már szivárványszín könnyek.
Elhalkul a szepegés, nincs már szipogás,
páros tündérszárny csattog csak búcsúzkodást.
Sok volt az izgalom, elfáradt a gyerek,
szendergése közben a tündérrel lebeg.
a Nagy meg mögötte mosolyogva lépdel.
Hirtelen a fűből fölreppen egy lepke,
igaz csodálat ül a kicsi szemekbe.
Egy igazi tündér! Örömmel kiáltja,
a csipkés szárnyak röptét mesének látja.
De ekkor - ó, minő borzalom - hogy esett?
A csöpp elbotlott, s a lepkére ráesett.
Kimondhatatlanul nagy a kicsi búja,
a tündérkét talán agyonnyomta súlya?
A Nagy megretten, mert kitör a zokogás,
a csillagszemekből árad a vízfolyás.
Ám egyszer csak a lepke szárnya megrebben,
csupán néhány pillanat, s újra felreppen.
A szomorú arcok egyből felderülnek,
s nem patakzanak már szivárványszín könnyek.
Elhalkul a szepegés, nincs már szipogás,
páros tündérszárny csattog csak búcsúzkodást.
Sok volt az izgalom, elfáradt a gyerek,
szendergése közben a tündérrel lebeg.
