Tánya Szmirnovának
Ha kényes sorsod Pazsgába visz egyszer,
És már tudod: minden, végleg jól van,
Köszöntsd vígan az öreg mestert,
Ágszobrai között, a lila hóban.
Kéregpohárban a nyírfa nedve.
Derítsen, s hallgasd az öthangú dallamot.
Örök erdő jön feléd megelevenedve,
S egy költő, ki medvenyomokon ballagott.
Jó ott járni, hol sose járunk többé,
Magtárrá alázott templomok között.
De lelkünk egyszerre égé és földé,
S száműzött istenünk visszaköltözött
Kézfogásba, varrottas ing korcába.
Fagyott vállunk rokon-ság fogja át.
Ritka tudás, hogy nem éltél hiába,
S ki űzött – névtelen kergeti önmagát.
Ebben a pöffeteg, rút világban
Maszkok között őrzöd az arcod.
Szemedben északi ragyogás van –
Ez a szerelem elrejtett, megtartott.
Erre gondolj s pördülj az örök hóban!
Szégyentelen karold az öreg mestert.
Ha átlépsz a messzi küszöbön szótlan.
Ha kényes sorsod Pazsgába hoz egyszer.
Ha kényes sorsod Pazsgába visz egyszer,
És már tudod: minden, végleg jól van,
Köszöntsd vígan az öreg mestert,
Ágszobrai között, a lila hóban.
Kéregpohárban a nyírfa nedve.
Derítsen, s hallgasd az öthangú dallamot.
Örök erdő jön feléd megelevenedve,
S egy költő, ki medvenyomokon ballagott.
Jó ott járni, hol sose járunk többé,
Magtárrá alázott templomok között.
De lelkünk egyszerre égé és földé,
S száműzött istenünk visszaköltözött
Kézfogásba, varrottas ing korcába.
Fagyott vállunk rokon-ság fogja át.
Ritka tudás, hogy nem éltél hiába,
S ki űzött – névtelen kergeti önmagát.
Ebben a pöffeteg, rút világban
Maszkok között őrzöd az arcod.
Szemedben északi ragyogás van –
Ez a szerelem elrejtett, megtartott.
Erre gondolj s pördülj az örök hóban!
Szégyentelen karold az öreg mestert.
Ha átlépsz a messzi küszöbön szótlan.
Ha kényes sorsod Pazsgába hoz egyszer.
